Újra itthon!

avagy, EWOB 2009.

Kicsit vegyes érzelmekkel tértünk haza, egy álomvilágból, ahol a fű éppen olyan zöld, az ég éppen olyan kék,amilyennek lennie kell. A fák, a bokrok, a házak éppen ott, és úgy ahogyan lenniük kell.
Ahol soha, semmi nem probléma, és csak gyors megoldások léteznek.
Ez jellemezte az idei év EWOB-ját is.Jó volt újra a saját ágyunkba aludni, bár ahogyan a matracaink eresztettek, mi úgy töltődtük fel az öt nap alatt, és hoztunk sok-sok szeretetet, és emléket magunkkal.

Miután nagyon, de nagyon sokat utaztunk, este tíz óra után, értünk oda a három magyar autóval, - valami csoda folytán-majdnem egyszerre. Két zenekar, ( Another Ground, E.S.) és a „támogatók”.
Akkor jött a sátorállítás, matracfújás, és akklimatizálódás, hiszen voltak, akik már jócskán belemelegedtek a bluegrass hangulatba.
El sem hittük, hogy megint itt vagyunk!Nem kis meglepetés volt, amikor egy arra sétáló fapapucsos férfi azt mondta: „Á, most ismerlek meg benneteket! Az Eastern Station Magyarországról.” Akkor már tudtuk, hogy megérte a fárasztó utazás, hiszen egy olyan közegbe érkeztünk ahol nem vagyunk idegenek. Azért a füldugókat előszedtük :), mert tapasztalt EWOB sátorozók ennek a kis eszköznek igen jó hasznát veszik, amennyiben aludni szeretnének.
Másnap elkezdődött a buli, sorra érkeztek a kocsik, nőttek ki a sátrak a földből, és ideiglenes lakhelyünk,(egy focipálya) megtelt Európa nemzeteinek képviselőivel. Mindenféle szomszédunk akadt, így német, belga, szlovák, cseh, svéd, holland, és még sorolhatnánk.
Ezután a magyar jelenlét fokozódott, hiszen napközben megérkezett az Acousticure, akik az elmúl évben győztesként térhetett haza.

Az Another Ground első nap lépett fel, és kedves, üde, fiatalos hangzásukkal, és remekül hangszerelt számaikkal rögtön levették a közönséget a lábukról.
Ezután- ahogyan az ottani szervezők mondták- a magyarok mindenütt ott voltak!
Több fellépési lehetőséget kaptak a zenekarok helyi, illetve szomszédos településeken. Ez jó alkalom volt a gyakorlásra, ismerkedésre, és azt gondolom, hogy igazán megkedveltek bennünket.
Az E.S. szombaton lépett a nagyszínpadra. Problémánk csak annyi volt, hogy a várakozó helység, és a színpad közötti (kb.15 foknyi) eltérés miatt a hangszerek labilissá váltak. Kénytelenek voltunk többször hangolni, így a kialakult légkört minduntalan megtörte egy-egy hangolás. Sebaj! Aki fent járt, tudta mit is jelen ez.
Sajátos zenei világunk, mely csak érinti a hagyományos bluegrass muzsikát, úgy érezzük, megfogta a közönséget, és kellemes perceket éltünk át közösen.
Nagyon nehéz volt véget vetni a szombat éjszakának, de tudtuk, hogy holnap hosszú útra indul a kis csapat megint. Sátorbontás, csomagok tuszkolása az autókba, és gáz. Siettünk, mert már sokan vártak bennünket, a beszerzett újabb röhögő körtékkel, és marhainakkal.

Itt szeretném megemlíteni, hogy Kálmán ebben az évben bővítette repertoárját három malacorral, melyet a képgalériában tekinthetnek meg. A kedves kis ajándékot hű társának, kutyájának szánta, a szárított marha ín mellé.Még nem rendelkezünk információkkal arról, hogy a szeretett eb, hogyan is fogfadta eme becses holland ajándékot..:)